Komolyan mondom, ebből állat jó dolog lesz, ami csak azért jövő idő, hogy elérje a kötetbe rakható mennyiséget.
Régen olvastam (általam) ennyire biztosan jónak gondolt strip-et, csodálkozom is rajta. :)
Ne izgulj, hogy figyelnek, vagy hogy tudod-e folytatni, csak csináld, ahogy jól esik. Szabad vagy, ezért azt is megteheted, hogy folytasd, meg azt is, hogy nem, és csak ebben a szabadságban tud jól dönteni az ember, különben szart sem ér. :)
abba ne hagyd , eddig nagyon jó, ne baszd el azzal hogy arra figyelsz érdekel e minket, csak csináld! Rákerestem a Pszichodzsánkira mert még nem votl hozzá szerencsém de valahogy ezeknek a stripeknek sokkal jobban bejön a laza rajzstílusa.
De komolyra fordítva a szót: Ja, nem rossz, nem rossz. A folytatást én is javasolnám :)
Különben kicsit arra hasonlít, mikor egy fickó minden napjáról feltett egy fényképet. És akkor a ~80 évek óta nyomon lehetett követni, hogy mikor mi történt vele. Egészen a haláláig.
Persze a comic strip azért némileg személyesebb egy fotónál.
A fotós megoldás se rossz. Mondjuk az elvontabb, nehezebb értelmezni. Egy stripnél jobban vannak formai és tartalmi követelmények - bár át lehet őket hágni. A különbséget én inkább abban látom, hogy a naplószerű comic stripek önmagukban is nagy horderővel bírhatnak, fontosak lehetnek a médium szempontjából és a készítőjüket alkotóként emlegetik, míg valaki, aki egyszerűen csak naplót ír vagy fotókat tölt fel a blogjára minden napjáról, csak egynek számít a sok ezer ember közül, akik ugyanazt a dolgot művelik. Persze, egy híres író naplóját általában kiadják, ha olyan, de arra nem nagyon van példa, hogy valaki kifejezetten a naplóját szánja életműnek, tehát hogy tudatosan műfajként tekint a dologra. Esetleg költők, akik minden nap írnak egy verset... Mindegy, nem is magamról beszélek itt, a napi önéletrajzi comic strip ugyanis létező műfaj (ld. James Kochalka: American Elf), csak úgy eszembe jutottak ezek a gondolatok.
Úgy döntöttem, mostantól minden nap rajzolok egy comic stripet valamiről, ami a nap folyamán történt velem - lehetőleg vicceset, de minimum valami irtó bölcset. Örülök, hogy találtam egy újabb módszert amúgy is hatalmas egóm további növelésére. Sajnos az egyes képcsíkokra külön rá kell kattintani, hogy előugorjanak nagyobb méretben, és normálisan olvashatók legyenek. Ja és azért "blossza", mert a "blstrip" hülyén hangzana. (2010. május 01 - augusztus 31.)
a bélyegző adja meg a báját :)
VálaszTörlésbe cool man... just f*ckin kool! and yeah, the stamp was a good idea!
VálaszTörlésyour english
VálaszTörlésis good, fluent, expressive.
whatever the result, i'd give you a five.
lala
Komolyan mondom, ebből állat jó dolog lesz, ami csak azért jövő idő, hogy elérje a kötetbe rakható mennyiséget.
VálaszTörlésRégen olvastam (általam) ennyire biztosan jónak gondolt strip-et, csodálkozom is rajta. :)
Ne izgulj, hogy figyelnek, vagy hogy tudod-e folytatni, csak csináld, ahogy jól esik. Szabad vagy, ezért azt is megteheted, hogy folytasd, meg azt is, hogy nem, és csak ebben a szabadságban tud jól dönteni az ember, különben szart sem ér. :)
abba ne hagyd , eddig nagyon jó, ne baszd el azzal hogy arra figyelsz érdekel e minket, csak csináld! Rákerestem a Pszichodzsánkira mert még nem votl hozzá szerencsém de valahogy ezeknek a stripeknek sokkal jobban bejön a laza rajzstílusa.
VálaszTörlésKöszönöm mindenkinek a szép szavakat! Néha már túl szépek...
VálaszTörlésHát... végül is el lehet őket olvasni...
VálaszTörlésDe komolyra fordítva a szót: Ja, nem rossz, nem rossz. A folytatást én is javasolnám :)
Különben kicsit arra hasonlít, mikor egy fickó minden napjáról feltett egy fényképet. És akkor a ~80 évek óta nyomon lehetett követni, hogy mikor mi történt vele. Egészen a haláláig.
Persze a comic strip azért némileg személyesebb egy fotónál.
A fotós megoldás se rossz. Mondjuk az elvontabb, nehezebb értelmezni. Egy stripnél jobban vannak formai és tartalmi követelmények - bár át lehet őket hágni. A különbséget én inkább abban látom, hogy a naplószerű comic stripek önmagukban is nagy horderővel bírhatnak, fontosak lehetnek a médium szempontjából és a készítőjüket alkotóként emlegetik, míg valaki, aki egyszerűen csak naplót ír vagy fotókat tölt fel a blogjára minden napjáról, csak egynek számít a sok ezer ember közül, akik ugyanazt a dolgot művelik. Persze, egy híres író naplóját általában kiadják, ha olyan, de arra nem nagyon van példa, hogy valaki kifejezetten a naplóját szánja életműnek, tehát hogy tudatosan műfajként tekint a dologra. Esetleg költők, akik minden nap írnak egy verset...
VálaszTörlésMindegy, nem is magamról beszélek itt, a napi önéletrajzi comic strip ugyanis létező műfaj (ld. James Kochalka: American Elf), csak úgy eszembe jutottak ezek a gondolatok.