2010. augusztus 22., vasárnap

114

8 megjegyzés:

  1. Lassan többet írsz, mint rajzolsz.

    Ezt nem negatívumként hozom fel, hiszen minden a lehető legszebben van megfogalmazva. Viszont próbáld ki, hogy letakarod a rajzokat, és csak a szöveged olvasod, és fordítva.

    VálaszTörlés
  2. Örülök, hogy ezt írod. Természetesen a képregény alapvető nagy kérdése, hogy van-e értelme kétszer elmondani ugyanazt, képpel és szöveggel. Pár évvel ezelőtt, mikor éppen tombolt nálam az Alan Moore-mánia, úgy gondoltam, nincs, sőt az nagyon béna dolog. Most már másképp gondolom. Amikor funkciója van, igenis szabad ismételni.

    Én amikor képregényt csinálok, sosem képben és szövegben gondolkodom. Nálam ez a kettő elválaszthatatlan, egyszerre figyelek rájuk, ha úgy tetszik, ösztönösen. És az arányérzékem is rendben van a legtöbb esetben. Próbáld meg a képek nélkül olvasni ezt a stripet, és rájössz, hogy teljesen más a ritmusa, és teljesen más asszociációid is támadnak. Próbáld meg a szöveg nélkül olvasni, és rájössz, hogy csak képek egymás után, a köztük lévő kapcsolat pedig nehezen megfejthető.

    Remélem nem érted félre, hogy mindezt neked írom, mert másoknak is szól, de te vetetted föl a témát, és hát elég jó fölvetés volt. Szeretném, ha a képregény kereszteslovagjainak fejéből elpárologna az a gondolat, hogy a képregény csak és kizárólag ilyen vagy olyan lehet. Hogy a rajz nem illusztrálhatja a szöveget, mert attól butának tűnik az egész, felnőttek képeskönyvének, satöbbi, és akkor sosem fogják komolyan venni a kritikusok, és ciki lesz kinyitni a metrón. Ez az egész csak illusztrált irodalom, ahogy Eddie Campbell mondaná. Kár belekapaszkodni ilyen-olyan jellemzőkbe, és teóriákat gyártani belőlük. Aki látta a Holt költők társasága c. filmet, nyilván emlékszik a jelenetre, amiben a diákok kitépik azokat az oldalakat a tankönyvükből, amelyek azzal foglalkoznak, MI is a költészet. A költészetet nem lehet rőfre mérni, mondja Mr. Keating. A képregényt sem lehet. Éppen ezért nem szeretem, mikor emberek kijelentik, hogy az Asszonybeszéd nem is képregény, mert több benne a szöveg, mint a rajz. Én, mint látható, készítek olyan stripeket is, amelyek szöveg és kép egymáshoz való viszonyát tekintve nagyon okosak, ahol kép és szöveg nincsenek meg egymás nélkül. Aztán készítek néha olyanokat is, mint a mostani, ahol ez a viszony kevésbé egyértelmű, de azért jelen van. Ha másra nem jók a rajzok, hát tördelik a szöveget, segítenek, hol kell levegőt venni, esetleg plusz információval szolgálnak azt illetően, hol tartózkodik a szereplő, valamint az amúgy kissé talán száraz leíró részeket megtöltik élettel, hangulatot teremtenek, satöbbi. Ezek nagy érdemek, nem szabad őket lebecsülni.

    Na, ennyi, és ezt nem azért írtam le, hogy védekezzek, hanem hogy megosszam a gondolataimat a témáról. Köszönöm, hogy fölvetetted.

    VálaszTörlés
  3. Gondoltam, hogy van rá magyarázat, miért kell a szöveg néha, és hogyan függnek össze az arányok. Kíváncsi voltam, hogyan működik nálad, mi a véleményed róla. :)

    VálaszTörlés
  4. Ilyen hozzászólásoknak pl. igen helye lenne majd a kötetben. Csak hogy teljesebb legyen a kép - a szerzőtől/ről is. :) Mégha aki megveszi, az nagy valószínűséggel képregényt olvasó embör.

    VálaszTörlés
  5. Egyetértek. Így lenne teljes a kép. "arT poetica"

    VálaszTörlés
  6. Ó, ennél sokkal mélyebbet és bővebbet tudnék írni a témáról. De szerintem akkor se lenne a kötetbe való. Illetve nem tudom.

    VálaszTörlés
  7. szép és költői ez a képsor.

    lala

    VálaszTörlés
  8. Ez lett az első számú kedvenc! Nehéz értelmesen leírni, de óriási hatással volt rám! Ennél a képsornál a legjobb a szöveg és a rajz aránya. Borzasztóan tetszik! Nagy örömmel olvastam a hozzászólásodat, több ilyen kellene!

    VálaszTörlés