az ötlet nagyon jó - egy film jelenethez, de szerintem így nem működik elég jól. sajnos. a képregény nem éppen a legjobb kifejezője a hangoknak, zörejeknek (ezért is röhejes, amikor egy robbanás képe mellé odaírják, hogy KA-BOOOM - mindenki tudja, hogy egy robbanásnak nem ilyen a hangja) a tak, dam, és ezek a kis töredékek nem igazán tudják jól visszaadni az óra tik-takját, vagy a padló és a fa jellegzetes hangját,amiből a tényleges zene lesz, arról nem is beszélve, hogy az audio információkat nem tudod képileg elég erősen megtámogatni, vagy átfordítani vizualitássá (mint mondjuk a némafilmek esetén) mert nincs elég helyed montázsolni - ami azt is jelenti, hogy időd sincs. de továbbra is azt mondom, hogy a próbálkozás hősies - de ebben a médiumban nem működik. pontosan a médium tulajdonságai miatt.
Szerintem ez az egész csak képzelőerő kérdése, de egyébként igen, igazad van, a képregény alkalmatlan a hangok visszaadására. Viszont én inkább csak egy hangulatot próbáltam megragadni ebben négy kockában, a dobolásunk valódi ritmusa igazából lényegtelen. Ha nagyon akarod, odaképzelsz valamilyen ritmust, de tulajdonképpen anélkül is érthető, hogy mi történik, és engem ez esetben csak a cselekvés érdekelt, nem a cselekvés eredménye, tehát nem a "dallam" (vagy minek is nevezzem).
jaj azért ne ragadjunk le itt - természetesen én is hallom, amit hallok és látom, amit látok - a dolog hangulata ettől még átjön, sőt a jelentése is - de nem gondolom, hogy a képregény sok ilyet eltűr, vagy elvisel. alapvetően nem a zenét hiányolom belőle, mint ahogy mondtam, hanem az időt. ahogy a ritmus megszületik és minden egy nagy egésszé áll összes, ahogy az egyes tárgyak és emberek megragadják egymás ritmusát és összehangolódnak. volt már több ilyen próbálkozás reklámmal is, de azzal sem ment - mert rövid. ezek szép hosszú folyamatok, amiket vagy bemutatsz, vagy nem. a kérdés pedig az, hogy ha mindenki azt hall, amit akar, akkor nem lenne-e elég vizuálisan jelölni a zaj csinálást? nyilvánvalóan nem - a kis fonémák azért kellenek hozzá. nyilvánvalóan abban is segítenek, hogy milyen jellegű hangot képzeljünk el. a ritmus pedig írásban visszaadhatatlan - szóval tényleg mi csináljuk magunknak. én mondjuk - tekintve a dadaizmus és a zagyvaságok iránti perverziómat- biztosan úgy csináltam volna, hogy ezerféle különböző fonémát... úgyis lehet, meg így. alapvetően még mindig az idő hiányzik belőle.
most magyarul is: szerintem tökjó, én is hozzákopogtam a ritmust, h átjöjjön valamennyire, viszont az utolsó kockánál már hallani akartam, milyen lehetett az összhatás, biztos irtó jó.
Úgy döntöttem, mostantól minden nap rajzolok egy comic stripet valamiről, ami a nap folyamán történt velem - lehetőleg vicceset, de minimum valami irtó bölcset. Örülök, hogy találtam egy újabb módszert amúgy is hatalmas egóm további növelésére. Sajnos az egyes képcsíkokra külön rá kell kattintani, hogy előugorjanak nagyobb méretben, és normálisan olvashatók legyenek. Ja és azért "blossza", mert a "blstrip" hülyén hangzana. (2010. május 01 - augusztus 31.)
az ötlet nagyon jó - egy film jelenethez, de szerintem így nem működik elég jól. sajnos. a képregény nem éppen a legjobb kifejezője a hangoknak, zörejeknek (ezért is röhejes, amikor egy robbanás képe mellé odaírják, hogy KA-BOOOM - mindenki tudja, hogy egy robbanásnak nem ilyen a hangja) a tak, dam, és ezek a kis töredékek nem igazán tudják jól visszaadni az óra tik-takját, vagy a padló és a fa jellegzetes hangját,amiből a tényleges zene lesz, arról nem is beszélve, hogy az audio információkat nem tudod képileg elég erősen megtámogatni, vagy átfordítani vizualitássá (mint mondjuk a némafilmek esetén) mert nincs elég helyed montázsolni - ami azt is jelenti, hogy időd sincs. de továbbra is azt mondom, hogy a próbálkozás hősies - de ebben a médiumban nem működik. pontosan a médium tulajdonságai miatt.
VálaszTörlésSzerintem ez az egész csak képzelőerő kérdése, de egyébként igen, igazad van, a képregény alkalmatlan a hangok visszaadására. Viszont én inkább csak egy hangulatot próbáltam megragadni ebben négy kockában, a dobolásunk valódi ritmusa igazából lényegtelen. Ha nagyon akarod, odaképzelsz valamilyen ritmust, de tulajdonképpen anélkül is érthető, hogy mi történik, és engem ez esetben csak a cselekvés érdekelt, nem a cselekvés eredménye, tehát nem a "dallam" (vagy minek is nevezzem).
VálaszTörlésNekem átjött, a ritmust én csináltam hozzá, a hangulat pedig a képekből jött - a képregény ilyenebb mint a film, nem ad mindent készen.
VálaszTörlésjaj azért ne ragadjunk le itt - természetesen én is hallom, amit hallok és látom, amit látok - a dolog hangulata ettől még átjön, sőt a jelentése is - de nem gondolom, hogy a képregény sok ilyet eltűr, vagy elvisel. alapvetően nem a zenét hiányolom belőle, mint ahogy mondtam, hanem az időt. ahogy a ritmus megszületik és minden egy nagy egésszé áll összes, ahogy az egyes tárgyak és emberek megragadják egymás ritmusát és összehangolódnak. volt már több ilyen próbálkozás reklámmal is, de azzal sem ment - mert rövid. ezek szép hosszú folyamatok, amiket vagy bemutatsz, vagy nem. a kérdés pedig az, hogy ha mindenki azt hall, amit akar, akkor nem lenne-e elég vizuálisan jelölni a zaj csinálást? nyilvánvalóan nem - a kis fonémák azért kellenek hozzá. nyilvánvalóan abban is segítenek, hogy milyen jellegű hangot képzeljünk el. a ritmus pedig írásban visszaadhatatlan - szóval tényleg mi csináljuk magunknak. én mondjuk - tekintve a dadaizmus és a zagyvaságok iránti perverziómat- biztosan úgy csináltam volna, hogy ezerféle különböző fonémát... úgyis lehet, meg így. alapvetően még mindig az idő hiányzik belőle.
VálaszTörlésMondom, hogy értem és igazad van, de ettől még nem tartom ezt egy rosszul sikerült stripnek.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésmost magyarul is:
VálaszTörlésszerintem tökjó, én is hozzákopogtam a ritmust, h átjöjjön valamennyire, viszont az utolsó kockánál már hallani akartam, milyen lehetett az összhatás, biztos irtó jó.