2010. május 9., vasárnap

9

18 megjegyzés:

  1. klassz,

    ahogy szívósan, biztos kézzel terjeszted ki új birodalmad határait.

    hajrá grg!

    lala

    VálaszTörlés
  2. Köszöntlek téged is olvasóim körében!
    A birodalomépítés meg egyelőre poén, csak aztán nehogy odáig jussak, hogy visszavág.

    VálaszTörlés
  3. Tóninál próbálkozz be a Nero Blancoba ezzel. Sztem tetszene neki.

    VálaszTörlés
  4. Hát nem tudom. Még ha be is kerülnék, az válogatást, szortírozást jelentene, mert hát a lap terjedelme véges. Ennek viszont éppen a folytonosság a lényege, legalábbis abban az értelemben, hogy minden nap kikerül egy új. Egy válogatásnál a fő szempont az lenne, hogy vajon melyik poén jobb a másiknál, de én meg ezt pont nem akarom, mert az én fejemben a dolog nem erről szól. Nem úgy állok neki, hogy minden nap überelni akarom az előző napi stripet, hiszen sokszor még én sem tudom, mit fogok rajzolni. Van olyan nap, hogy nem történik semmi, de én eldöntöttem, hogy ilyenkor is kihozok belőle valamit. Ez nyomtatásban csak abban az esetben működik, ha az olvasó elejétől a végéig le tudja követni az egyes stripeket, ergo ha gyűjteményes kötetről beszélünk. Az meg egyelőre még odébb van.

    VálaszTörlés
  5. Szerintem várj még: nagy dolog alakul, a realista önéletrajzi képregény (egyelőre stripben) honosodik meg épp általad itthon. De a válogatást később azért javaslom, az olvasót a folyamatos jó színvonal érdekli, nem az, hogy milyen kísérletet folytat az író.

    VálaszTörlés
  6. Nehéz megmondani, hogy szükség van-e válogatásra. Szerintem ilyen önéletrajzi stripek esetében nincs, mert nem tesz jót az összképnek, ha bármi is kimarad. Természetszerűen vannak jól és kevésbé jól sikerült darabok a nagy egészben, de egy ilyen vállalkozásnál nem csak a humor számít. A szerző aktuális hangulata és gondolatai szintén meghatározóak, és az a jó, hogy az olvasó ezt végigkövetheti. A színvonal váltakozása még emberibbé teszi a dolgot. Ezzel nem azt mondom, hogy akkor már nem is kell jó stripeket készíteni vagy nem is kell rá törekedni, csak azt, hogy hosszú távban kell gondolkodni: ha sikerül elég stripet összehoznom, egy viszonylag árnyalt mondanivaló fogalmazódhat meg általuk, és biztos vagyok benne, hogy ezt nem a rekeszizom-repesztő humorral fogom elsősorban elérni. Engem jelenleg ez érdekel a legjobban, csak győzzem csinálni.
    Amúgy köszi a kedves szavakat.

    VálaszTörlés
  7. általában egyetértenék Lacival, ugyanakkor én fontosnak tartom a kísérletet. Tehát Gergővel egyetértek abban, hogy itt a folyamatosság a lényeg. Egyik strip sem felsőbbrendű a másiknál, és egyik sem teljesen önálló. Egyfajta kollázsként érzékelem én ezt az anyagot. A különböző kis csíkoknak önmagukban is van értelmük, ugyanakkor az olvasó tovább gondolhatja őket, ha akarja, tehát mindjárt beágyazódik egy másik nagyobb narratívába, ugyanakkor egymással is korrelálnak, nem mint átlagos folytatások (nem közvetlen a kapcsolat), sokkal inkább intelektuális (közvetett - az olvasók egyénileg teremtik meg a köztük lévő kapcsolatot)módon. Tehát ez egy elég komplex és összetett rendszer, amit én nem bolygatnék meg. A kísérletezés pedig szerintem rendkívül érdekes, ahogy az olvasó látja, hogy az alkotó hogyan kezdi el formálni az anyagot és végül mit csinál belőle. Erről Gergő sokat tudna beszélni Campbell Alec-je kapcsán. Ha már Tóninál akarsz kopogtatni akkor inkább folytasd a Faith of the librariant. Az egy ennél jóval egyszerűbb és klasszikusabb kooncepcióval dolgozik, és működik, mitn sima strip... Csak tudom: ahhoz is igaz sztorik kellenek, és azok nem kopogtatnak minden nap a recepciós pulton... Na megyek vizsgázni.

    VálaszTörlés
  8. Humor szót nem is írtam, amire főként reagáltál, G. De teljesen igaz, hogy az árnyalt mondanivalónak, a "szerző egyéni, megmásíthatatlan hangjának" tükröződnie kell - szerintem épp ezért lenne jó majd szerkeszteni :)
    István, igazad (is) lehet a folyamatosságban. De ehhez az kell, hogy annyira érdekeljen a szerző (aki így egybeolvad a művel). Ha esetleg "kötetelve" lesz majd, rögtön az elején be kell húznia, és végig fenntartani egy feszes tempót, hogy ne lankadjon a... valami. Ha innen például az első után az ötödik csíkot olvasom, erősebbnek érzem, mint az első után a másodikat. Csalás? (Amennyire az irodalom.) Állják meg a helyüket önmagukban és részletekben is. És tényleg izgalmas a rendszer = helyzetek, szereplők, ráismerések vissza-visszatérve, mutálódva, transzformálódva. Egy szerkesztett rendszer (pl. Stephen King) tényleg más kísérlet, mint egy szerkesztetlen.
    Még egyszer próbálkozom, aztán már nem. G, szerintem nagyon jó dolgokat csinálsz. Egy hiba lehet: külső kontroll/kritika hiánya, nem-elfogadása, elutasítása.
    Esetleges kötet nem azért lesz unalmas, mert nem vicces, hanem mert kiderül, hogy nincs ív, nincs összkép, nincs hang, hogy a szerző élete (meg a műve) voltaképp nem is olyan érdekes (és nem is bölcs - ki mit keres).
    Egyébként utálok ellentmondani. Úgyhogy csinálj, amit akarsz. :)

    VálaszTörlés
  9. Okés, ezzel nem is vitatkozom. Kiderülhet még, hogy ez az egész nem tartható, vagy hogy az életem nem is olyan érdekes, vagy akármi. De egyelőre ez a maximum, amit meg tudok tenni. Én végigolvastam James Kochalka összes napi stripjét '98-tól a máig - az ő élete sem különösebben érdekes, többnyire ugyanazok az emberek vannak körülötte, és ő még arról is csinál stripet, hogy kinn esik az eső, vagy lerajzolja a szobájában a szétdobált ruhákat, ami se nem vicces, se nem semmi, csak úgy van, és ennyi aznapra a strip. Tuti biztos, hogy egy csomó embernek nem tetszene a csávó mentalitása vagy amit csinál - én mégis szeretem, pedig gyakorlatilag semmi nem indokolja. Ez egy olyan dolog, hogy egyszer rákattansz, azt kész. Sok mindennel van ez így, én például a Jóbarátokat is végignéztem elejétől a végéig, pedig már nem is tartom jónak - de ott van példának a How I Met Your Mother, ami egy félelmetesen jó sorozatnak indult, de én már a második évad első másodpercétől nem voltam képes tovább nézni, mert kezdett átmenni baromságba. Pedig mindenki azt nézi körülöttem, mert egyszer rácuppantak, azóta meg nem tudják abbahagyni... És nem feltétlenül azért, mert minőségi sorozat. De ez csak az én véleményem.
    Ha életrajzi stripről van szó, akkor számolni kell azzal, hogy a fele trágya. A szerzőnek is erre kell készülnie, hogy minden erejével azon lehessen, hogy végül valahogyan mégse legyen trágya.
    Egyébként tényleg egyetértek veled, szerintem itt maximum abban lehet nézeteltérés köztünk, hogy melyikünk hogyan értelmezi a "jó és tartalmas stripet", de hát ez már tényleg csak ízlés kérdése. Attól még nagyon igaz, hogy nekem az a dolgom, hogy valahogy kielégítsem az olvasói elvárásokat, vagyis közelítsem az én ízlésemet az övékhez, és fordítva.
    A kötet gondolata bennem egyébként fel sem merült, csak példaként mondtam, nekem nagyon is jó így webcomic-ként a dolog.
    Köszönöm a kritikusi hozzáállást, engem érdekel az olvasói kritika/vélemény, azért is örülök a kommenteknek! Úgyhogy tökjó, hogy írsz, és nem vagy elfogult!

    VálaszTörlés
  10. István, neked is köszi, amit írtál! A végén még tényleg szarul fogom érezni magam, amiért kiléptem a Dzsánkiból, ha ilyeneket írsz...

    VálaszTörlés
  11. Miért, eddig nem érezted magad szarul? :P
    Amit az olvasói elvárásokról mondtál: persze figyelni kell az olvasói elvárásokra, de sokkal fontosabb, hogy ne tudják kiszámítani, hogy mit csinálsz, és meglepd őket - olyat adj nekik, amire nem számítanának, és amikor meglátják, akkor elgondolkozzanak azon, hogy ja így is lehet. Ha mindig az olvasói elvárásokra figyelsz egy idő után, és mindig csak a tetszésen görcsölsz (nem ezt csinálod, szóval ne értsd félre)akkor egyrészt egy idő után nem Te leszel a művész, hanem a közönség, másrészt a dolog unalmas lesz.(Ez MOORE valahanyadik törvénye, csakő sokkal egyszerűbben fogalmazta meg). Az embereket nem érdeklik alapvetően az új dolgok (ezt Te is tudod Aronsonból) ezért kell az orruk alá dugni mindig az újat, hogy lássák és gondolkozzanak el rajta. Nekem pl.: baromira bejön, hogy mindegyik napodhoz máshogy nyúlsz hozzá, és másként jeleníted meg. Minden nap valami tök más van az oldalon. Nekem ez bejön.
    Apropó HIYM a negyedik évad szerintem jó. Most azt nézem. Sőt van is vele kapcsolatban egy érdekes felvetésem...

    VálaszTörlés
  12. "Van olyan nap, hogy nem történik semmi, de én eldöntöttem, hogy ilyenkor is kihozok belőle valamit."
    - szerintem ez a lényege a dolognak.
    Az jó, ha az ember maga erősíti meg az önbizalmát. Ez a mindennnapi rajzolás nagyon fontos. Olyan ez, mint amikor építesz egy házat, -ott minden tégla fontos. Nincs olyan, hogy ez nem fontos tégla.
    Jó lesz ez, csak csinálni kell. Majd alakul.

    És hallgass meg mindenkit, de ne hallgass senkire. Ez nem kívánságműsor. Ti vagytok csak ketten: Te, és az alkotás, amit létrehozol. Egy idő után ő is segít. Finomhangolás. Ne siettesd. Mindennek eljön az ideje.

    VálaszTörlés
  13. Hát nem is tudom, mit mondjak - köszi a tanácsokat. Én is hasonlóan gondolkozom a dologról persze, csak hát én vagyok az is, akinek meg kell csinálnia ezt a dolgot. Ez okoz némi nehézséget, de semmi olyat, amivel ne élveznék megbírkózni.

    VálaszTörlés
  14. Eszembe jutott, Váli Dezső festőművész a honlapján a válinews-ban 2007. október 10-i bejegyzésében összeszedte, hogy szerinte milyen képességekkel kell rendelkezni egy festőnek. (grafikusnak)
    Idemásolom, mert azt gondolom sok erőt tudsz belőle meríteni, fontos dolgokról beszél.

    "mit a múltkor írtam: a művészetcsinálás emberfeletti munka, de emberek csinálják. Ebből a sok bonyodalom. Ön túl- és alulértékelés, akár egyidejűleg, stb. A muzsikusokat és a kötéltáncosokat nem ismerem, próbáljuk meg, milyen tehetségek kellenek egy festőnek. Már reggel, az öltözőben elkezdtem kitalálni:

    1. / fizikai.
    Meg bírjon emelni egyszerre legalább két ecsetet.

    2./ lelki.
    Tartósan tűrje a magányt, ami az alkotással együtt jár.
    Vagyis tartósan tűrje a segítségtelenséget.
    A megterhelés elől ne keressen kibúvókat.
    Baromi fegyelem. (Mondjam, hogy második órája pontozom [retusálom] egy régi fotómat, ami nem is lesz publikálva?!)
    Türelem (© Szüts)
    Szorgalom. Lusta zseni nincs.
    Belső őszinteség.
    Sikertelenségtűrés.
    Exhibicionizmus valamilyen fajtája.

    3. / szellemi
    Érdekes-, fontos-, és igaz egyéni vélemény a világról.
    Szellemi intelligencia.
    Arányérzék.
    A közhiedelemmel ellentétben: lényegében legyen józan.

    4./szakmai
    A fent jelzett technikai kézségen túl:
    arány-, és ritmusérzék, mértékletesség.
    Színérzék.
    Ízlés. "

    Szóval, csinálni kell, -és mivel látjuk, hogy csinálod,- a legjobb úton jársz. Szépen taposod a saját, külön ösvényedet.

    A deske.hu egyébként idén júniusban lesz 10 éves, az első blogok egyike volt. Ha van egy kis időd, érdemes beleolvasnod. Tegnap nyílt a kiállítása a Belvedere galériában, a Bazilika mellett.

    VálaszTörlés
  15. Nagyon tetszik ez a 17parancsolat, és abszolút egyetértek vele - még akkor is, ha nem ugyanabban a ligában indulok, mint Váli. Azt hiszem, a magam szintjén rendelkezem mindazokkal a tulajdonságokkal, amiket felsorol. Persze ez csak akkor igaz, ha a saját dolgaimat csinálom, amelyek mögé oda tudok állni, és amelyekbe bele tudom rakni a szívemet-lelkemet. Sajnos a Mráz Istvánnal közös képregényünket képtelen vagyok folytatni, mert az nem teljesen én vagyok. Muszáj, hogy a dolog minimum 90%-ban én legyek, különben vége van. Erre már rájöttem. Most nem arra gondolok, hogy muszáj önmagamat rajzolnom, a saját életemet, mint itt, de muszáj abszolút magaménak éreznem a "művemet". Akkor még az sem érdekel, ha szar. De szerencsére eddig még mindig pozitív visszajelzéseket kaptam, ezért azt gondolom, hogy általában egész jó vagyok.

    VálaszTörlés
  16. Tanácsokkal el vagy látva :), a többi rajtad áll. Jó utat!

    VálaszTörlés
  17. Óóóóóóóóóóóó ezt most átküldöm a testvéremnek

    VálaszTörlés